Persona Miért építsük fel beszédünket továbbra is évezredes kánonok szerint, amelyek az ókori retorikából származnak? Miért biztosítsunk kiváltságot valamely személy egységének? Miért ne tulajdonítsunk új és sajátosan forradalmi értéket a töredékes, szétszórt és bizonyos értelemben széttört kijelentéseknek? Miért ne válhatnék új értékké az emberi szubjektumnak, az írás munkájának többes száma? (...) A szerző mint emberi szubjektum maga is szétszóródott, többes számú. DNS medium Egy dolog tehát biztos: abból kell kiindulnunk, hogy nem valakik vagyunk, hanem kapcsolódások mikéntjei. Másként fogalmazva, az „én” olyan szó, amelyre azt mondják, hogy „te”. Egy viszonyszóval van tehát dolgunk: az „én” a másik „te”-je. Vagy: amikor azonosítom magam, akkor először is meg kell magam különböztetnem. Az azonosság és a különbözés egymást feltételezik. A portré billegő egyensúly az én és a nem-én között, éppen a megkülönböztetés művelete, amint körvonalazódva önnön befejezettségét akarná elhitetni. Ravasz, de kudarcra ítélt retorikája a test és én határvonalánál, az arcnál kezdi. DNS medium

Fáraó Varázslója a vízfelszín fölé vont evező selymes siklására fülel, a megsűrűsödő éjszaka meg, akár egy előrebillenő, kéjsúlyú-végtelen hajfonat, betölti a mértéktartó érzékek néma rajongását, puhán rátelepszik az Alsó Birodalom gyönyörű sokszínűségére, amely kedves az istenekenek, és éppen amikor senki sem látja, és a nehéz nyár már-már magában marad, gyémánt-holdcseppes mesevirágot hajt.

DNS medium

Sokat hallani manapság a gyökerekről a Delta paratérben is, másutt is. Társadalmunk és történelmi közösségeink gyökereiről. Hogy egy-egy adott földrajzi térségben gyökerezünk az idők hajnalától kezdve. Hogy az ember a növényhez hasonlóan a föld termése, a föld időtlen koordinátáinak jellegzetességei határozzák meg alkatát, vérmérsékletét, arcának rajzolatát. De az ember nem fa:...

DNS medium



Minden már őseink mobilitására és modulabilitására utal. Hogy tömegesen vándoroltak északról dél felé és délről észak felé. A szélrózsa minden irányába. Gyalogszerrel, vezető és iránytű nélkül.

DNS medium

Amikor útonvagyunk az utazókapszulában – legyen ez a levegőben vagy az úton – az utazási tér lényegében mindig egyforma – az egyik repülőtér/repülőgép/gépkocsi/autópálya épp olyan, mint a másik, mint akármelyik nagy mozi vagy áruház, de még a bevásárlóközpontok is tökéletesen egyformák. Ugyanazok a boltok, termékek, árak népesítik be őket, s ugyanolyan bevásárlók/utazók/lézengők hemzsegnek bennük. Úgy tűnik, az akveleáció végül olyan érzetet kelt, mintha nem mennénk sehova, s még mindenütt jelen lennénk. Akárhova tekintünk, önmagunkat látjuk.

DNS medium

A „saját” a „másé” másikja. A „sajátlagosan” az, ami a más mint a másik. Az azonosság megállapítása (a = a) nem más, mint a különbség másra vonatkoztatott definiálása (a = ~[~a]). Ha ezt belátjuk, éspedig nemcsak logikailag, hanem egzisztenciálisan is, akkor felpattan az a burok, amelyben a saját, a tulajdon, az én van betokozódva, és szemünk egészen másra nyílik. Az én akkor az egészen más másika.

DNS medium

Nem a szubjektum eltűnéséről van szó, hanem a szubjektum történeti definíciójának az eltűnéséről. Tehát a szubjektum konstrukciójának történeti elképzelése szétfoszlik az új gépeknek és projekteknek autonóm tényezőként való megjelenésével. Autonóm tényezőknek neveztük őket, mert újra kell definiálnunk önmagunkat.(...) Tehát Descartes-tal szemben, aki res cogitans-ként határozta meg a szubjektumot, azaz valami korlátozottként, az én szubjektumfogalmam így hangzik: bármi, bárhol, bármikor. Ez egy alapvető egyetemes vágy. A szubjektum végzetes attraktorrá próbál válni: ez az, amire valóban törekszik: hogy saját akaratához idomítsa, megzavarja környezetét.